I.
Bianca pillantásai
Reggel volt, hűvös , szellős idő volt. Kelnem kellett. A nap nem sütött. Elkészültem, bedobtam egy kis reggelit és indultam is. Biciklivel mentem iskolába a barátnőimmel.
Az iskolában mindenki sorakozott a tanárra várva. A teremben kipakoltuk a cuccainkat és a tanár is kiválasztotta az 1. felelőt. Bianca volt az. Vörös fürtjei szabadon voltak, zöld szemével a többiekre pillantott.Elkezdte a felelést, habár nem tudott minden kérdésre válaszolni. Feszülten nézett szét az osztályban de meg akadt a tekintete Edwardon aki barátaival beszélgetett. A tanár helyére küldte Biancát. Szünetben mindenki felballagott az emeletre de Bianca még mindig szomorgott a 3-asa miatt. Közben Beatrix elkérte Bia telefonját, hogy játszhasson vele. De Bia később visszakérte és elkezdett vele rohanni testvéréhez Noemihez. De futás közben elejtette telefonját, mindenki aki látta nevetett és tapsolt.Nem tudta bekapcsolni a telefont de csak annyit mondott, hogy megmutatja az apjának. Gyakoroltunk a dolgozatra és Bianca folyton Edwardot leste. Mikor ketten mentünk haza egyszer csak megszólalt. Azt mondta, hogy neki tetszik egy kicsit Edward.
Én néztem és azt mondtam, hogy ő hülye,hogy hogy tetszhet neki pont ő, hiszem még csak nem is néz ki jól ...